Település bemutatása

Somlószőlős település története, adatai
A terület tágabb értelemben az ajkai, a devecseri és sümegi kistérséggel együtt a régió (Veszprém megye) nyugati határait jelenti.

Felszíne változatos: megtalálható rajta az Észak-Bakony erdős és a Marcal folyó hullámos, nedves rétekkel borított területe. A Marcal-medence keleti részén emelkedik a 432 m magas Somló hegy, amelynek vulkáni talaja kedvez a szőlőtermesztésnek. Jellemző vízforrása a Marcal és mellékfolyója, a Torna.

A Somló Környéki Települések Többcélú Társulásának tagja, mely kistérség központja Devecser. A 2010. október 4-én bekövetkezett ipari katasztrófa kapcsán megmutatkozott összefogás révén létrejött társulás földrajzi, történelmi és kulturális értelemben egységes egészet mutat.
Közlekedése a régión átívelő 8-as főútra és a rácsatlakozó összekötő utakra, valamint a hasonló nyomvonalon haladó Budapest-Székesfehérvár-Veszprém-Szombathely vasútvonalra (melynek villamosítása a közelmúltban fejeződött be) alapozódik.

A Somló hegy
4-5 millió évvel ezelőtt alakult ki a felső-pliocén korban. Csodálatos természeti táj, amely nem csupán csak erről nevezetes, hanem boráról, melyet sokan ismernek hazánkban és a világon.
A Bakony hegység nyugati lábánál, a Kisalföld síkságából kiemelkedő Somló, mint hatalmas sziget nyúlik a magasba. Az egykori vulkán oldalán gondozott szőlőültetvények díszlenek, kisebb-nagyobb présházak, pincék százai láthatók.
Évszázadokon át úgy tartották, hogy a 432 m magas Somlón terem a magyar föld legjobb bora. E történelmi borvidék bora messze földön híres, a környék levegője tiszta, s az idelátogató elé csodálatos panoráma nyílik. A borvidék szőlőfajtái közül a juhfark szőlő az, amely csak a somlói borvidékhez kötődik. A német nyelvterületen Lammerschwanz néven ismerik. Honfoglaló magyarok hozták magukkal ezt a fajta szőlőt a kazár birodalomból. A juhfark fürtje tömött, kissé vállas, a juh farkára emlékeztető, erről kapta a nevét is. Bora jó évjáratokban finom savaival és kiváló minőségével hívja fel magára a figyelmet. A Somlón jelenleg 500 hektárnyi területen folyik szőlőtermesztés, kizárólag fehérborok érlelődnek a pincékben. Egyetlen olyan hely, ahol évszázadok óta körös-körül szőlőt termelnek. Bonfini emlékezik vissza: Mátyás király győzelmi ünnepein – a Visegrádi várban – a márványkútból somlói bort fogyasztottak. Számtalan irodalmi emléke van annak, hogy királyok, főurak rendszeresen fogyasztottak somlói bort. A néphit szerint, aki ezt rendszeresen fogyasztja magas kort él meg. Visszatekintve a történelmi múltra, látni lehet, hogy a Habsburgok, - akik házasságaik révén uralták Európa tekintélyes részét – e gyermekáldásban bővelkedő família tagjai is a somlói bort, a Nászéjszakák borát kedvelték a legjobban. Tapasztalataik szerint e nemes nedű rendszeres fogyasztása után fiúgyermek született. Ennek a borvidéknek van a legjelentősebb irodalma a történelmi borvidékek közül, levéltárban ma is megtalálható, a szinte páratlan értékű 1629-es magyar nyelvű bortörvény.
A hegy tetején a Szent István-kilátóból (1938-ban építették) tiszta időben szép kilátás nyílik a Pannon-tengerre, a tanú hegyekre, az Alpokra és a környék településeire (melyek körbeveszik a hegyet).
A Somlón, a kilátótól délre, a bazaltorgonák fölött 16 méter magas, tölgyfa gerendákból összeállított keresztet és egy 4 m magas Szent István-szobrot avattak 1998-ban, a király halálának 960. évfordulóján. Az emlékművet Vadász György, Ybl- és Kossuth-díjas építész tervezte, a szobrot Kiss Sándor, Munkácsy-díjas művész alkotta.

Somló vára
A Somló hegy északi, Somlószőlősre tekintő meredek, bazalt pereme fölött egy elkülönült bazaltkúpon, sűrű erdővel körülvéve merednek az ég felé a somlói vár falai.
A várról már XI. századi adat is szól, igaz, hogy az 1092-re keletkezett oklevelet a XIV. században készítették. (A vár valószínűleg a tatárjárás után 1241-42 után épült, mint királyi vár.) 1352-ben castrum Somlo néven szerepel, akkor Nagy Lajos Himfi Benedeknek adományozta. 1386-1389 között Zámbó Miklósé, ezután a Garaiaké, 1463-ban Rozgonyi Jánosé lett. 1478-ban Mátyás király megvette, majd Kinizsi Pálnak adományozta, aki Szapolyai Istvánnak elzálogosította. 1495-ben Bakócz Tamás egri püspök 12.000 forintért megvette a várat és a környékét. Ekkor élte a vár virágkorát. 1517-ben unokaöccse, Erdődi Péter örökölte. 1547-48-ban a devecseri Choron András zálogként szerezte meg, - s a várból fosztogatta a környéket -, 1563-tól 1566-ig a töröké, később a Choron-lányok osztozkodtak rajta. Az elhagyott vár 1707-ben szerepelt utoljára, mint katonai erődítmény. Ekkor Vak Bottyán generális részben helyrehozatta. A Rákóczi-szabadságharc után stratégiai jelentősége végleg megszűnt.
Az egykor a vidék felett uralkodó vár a magyarországi középkori erősségekhez hasonlóan, inkább főúri hatalmat jelképező birtokközpont volt, mintsem katonailag jelentős építmény. Állagmegóvása, helyreállítása elkezdődött.

Somlószőlős
Veszprém megye nyugati szélén, Magyarország legkisebb történelmi borvidékének, a Somlónak északi lábánál elterülő kisközség Somlószőlős. A település kiemelkedik a Somlót körül ölelő falvak közül. A falu lakossága ma közel 800 fő.
Mai nevét a szőlőművelésről kapta. Írásos emlékek már 1211-ben és 1266-ban megemlítik, de később 1488-ban, 1568-ban is találkozhatunk Nagh-zewlwns, a Nagy Zelels névvel.
A legújabb időkig Nagyszőlősként ismert helység 1898-ban vette fel a ma is használatos Somlószőlős nevet, mivel a történelmi Magyarország területén Ugocsa megyében is található volt egy Nagyszőlős nevű település – ma ukrajnai város.
1180-as évektől a tihanyi apátság birtoka volt. A település lakói valószínűleg a kezdetektől, mióta a környéket a szőlőt ismerő és művelő népek lakják (már a római korban is) szőlőműveléssel foglalkoztak, e foglalkozásról kapták nevüket.
A község határában feltárt lelőhelyek tárgyi emlékei az elmúlt kor emberének ittlétéről tanúskodnak. A mai település középkori őse a helység DK-i végén kimagasló dombon, annak nyugati lankáin terült el. Itt áll az Árpád-kori római katolikus templom is.
A település határos Iszkázzal, Kisszőlőssel, Somlóvecsével, Nagyalásonnyal, Pápasalamonnal, Somlójenővel és Somlóvásárhely településekkel. A leghosszabb szakaszán Dobával határos.
Földterülete általában termékeny, de a rajta átfolyó Hajagos-patak gyakori áradásával sok gondot okozott. A Somló hegy déli termőterületének egy része Somlószőlőshöz tartozik. Megközelítőleg 2000 hektáros területének 77 %-át szántó és rét, illetve legelő teszi ki, 10 % körüli az erdő, míg a fennmaradó 13 %-án folyik a Somlón szőlőművelés.

A település főbb műemlékei

Római katolikus templom
A település DK-i végén, kimagasló domb tetején áll a római katolikus templom. A templom 1965-ben megtalált a román kori kapuja – Agnus Dei (Isten Báránya) domborművel – és a D-i homlokzat román ízlésű ablakai bizonyítják, hogy a XIII. században épült. A XIV. században kelet felé növelték a templomot, és sokszögű szentéllyel látták el, aminek csúcsíves boltozata megmaradt. A templom a XVIII. századi barokk és az 1877-es romantikus átépítés ellenére is megtartotta középkori (Árpád-kori) jellegét. A feltárás során középkori freskórészletet és XVII. századi falkarcolatot találtak. A déli homlokzaton látható, hogy az épület nyugati szakasza román stílusú templom-maradvány, rajta négy keskeny félköríves résablak helyezkedik el. E templom Árpád-kori vonásokat hordoz, amelyet a reformáció után 1530-1724-ig az evangélikusok használtak. ( A falu lakosai ekkor mind evangélikusok – de magyar származásúak - , a település nem nemzetiségi település volt.)
1724-ben újjászervezték a falu katolikus plébániáját, az ősi templomot visszavették az evangélikusoktól.
A templom későbbi átépítésére a XIX. sz. második felében került sor. Ekkor a Zichy- család oroszvári (régen Moson megye, ma Szlovákia) Ferraris ágához került át. 1877-ben épült gróf Zichy Lajos idején, gr. Zichy F. Emánuel végakaratának megfelelően. A templom déli oldalához a falut birtokló Zichy-család építette saját kriptáját. A bejárat felett a család öntöttvas Johannita lovagrend címere található.

Evangélikus templom
A község területén elterjedő evangélikus hit az 1530-as évekig nyúlik vissza. A török hódoltsági időben a nagyvázsonyi vár (Zichy kapitánysága alatt) környékéhez tartozó településeken sok volt a nem katolikus hitű, és ezt császári rendeletekkel sem tudták megakadályozni. Ezek a területek egy ideig végvári, majd később kettős-adóztatású területek lettek. Lipót a nagyvázsonyi vár katonaságának (és az idetartozóknak) vallásszabadságot adott, pontosabban eltűrte a máshitűeket is a területen, s ezt az állapotot Mária Terézia sem tudta gyökeresen megváltoztatni, majd II. József türelmi rendelete már engedélyezte is.
A cuius regio, eius religio – Akié a terület, azé a vallás – elve nem érvényesült Somlószőlős településen. A történetírásból ismeretes, hogy a Zichyek 1724-ben újjászervezték a falu katolikus plébániáját, az ősi templomot visszavették az evangélikusoktól.
A nagyvázsonyi Zichy-család a király utasítására ingyen, lapos, mocsaras földterületet adott a lutheránusoknak. Ők ezt az ajándékot megköszönték és szorgalmas munkával lecsapolták. Előbb sövénytemplomot építettek. A helyi hagyományok szerint ugyanis, ha püspökségi ellenőrzés érkezett, hogy laknak-e a faluban más hitűek is a katolikusokon kívül, a sövénytemplomot szétszedték, s az erdőbe menekítették. Ez az épület 1779-ben leégett. 1781 után II. József türelmi rendelete tette lehetővé, hogy 1795-ben felépülhessen a fehér színű, barokk stílusú, a környék egyetlen lutheránus temploma. A templomhajó, az oratórium a parókia udvarában van, a torony hozzáépítve viszont az utcán áll. A toronyaljon belépve három oldalról karzattal körbefogott belső tér tárul a szemlélő elé. Középen a késő barokk oltár és szószék található, valamint a torony felőli oldalon az 1966-ban épített orgona. A toronyban két harang hívogatja a híveket. A templom szomszédságában áll a gyülekezeti ház, mely egyben a Somlószőlősi Evangélikus Egyházközösség lelkészének otthona is. E ház előtt található a templomépítő lelkipásztor fia, Döbrentei Gábor író, nyelvújító, a Magyar Tudományos Akadémia első titkárának bronz mellszobra. A Templom másik oldalán áll a település régi kisiskolája. Ez az épület az evangélikus iskola volt. Volt a falu életében olyan időszak, mikor két lelkész és két tanító látta el az evangélikus hitközösségi munkát.

Zichy-kastély
Nagyszőlős (Somlószőlős) település XVIII. sz. elejétől a nagyvázsonyi uradalomhoz tartozott (katonailag már korábban is), a Zichy-család birtokában volt.
1724 után ennek hatására került az Árpád-kori templom a katolikusok tulajdonába. 1725-ben kezdték el a felújítást Zichy János gróf utasítására. A XIV. századtól XV. század végéig a Vezsenyi-családhoz tartozott Nagyszőlős. Ettől az időszaktól van utalás arra, hogy a mai kastély helyén egy udvarház állt.
1850-ben az udvarház helyére egyemeletes romantikus stílusú, angol árokkal ellátott kastélyt építettek. E mozgalmas tömegű és aszimmetrikus alaprajzú épület a magyarországi gótizáló romantika egyik korai, angol romantika hatását mutató emléke. Valószínűleg az 1870-es évek végén építették át a kastélyparkot is.
Legutoljára a kastély báró Watzdorff  Konrádé volt, aki 1844. augusztus 22-én született Drezdában és 1922. május 28-án temették el Somlószőlősön, a Zichy kriptában, (felesége gróf Zichy-Ferraris Emília, 1847-1935). A kastélyt és a birtokot 1936-ban a Watzdorff család tartozásai miatt elárverezték, és a falu tulajdonába került. A birtokot kisebb részekben megvásárolták, az épületet többféle hasznosítás után (tanács, óvoda, magtár) 1999-ben értékesítették.

Emlékművek
Az evangélikus templom előtt áll Döbrentei Gábor nyelvújító mellszobra. Megbecsült emlékhelyek a szinte egy téren elhelyezkedő 1848-as, I. világháborús és II. világháborús emlékek, és a temetőben Stetina Vince (térképész-földmérő), az 1848-49-es forradalom és szabadságharc honvédtisztjének sírja.